PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Pénzügyi paradigmák, közpolitikák, elmaradt és végrehajtott elitcserék

2019. október 22. 15:59

Barczikay Tamás
Kormányzás és Közpolitika Osztály

 

 

Paradigmák fogságában: Elitek és ideológiák a magyar pénzügyi kapitalizmusban címmel jelent meg Sebők Miklós, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet igazgatójának kötete, melyet 2019. október 10-én mutattak be a TK-ban. A beszélgetésen részt vett Medgyessy Péter, Magyarország volt miniszterelnöke, és Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense is.

Közel 30 év távlatából a rendszerváltást már más perspektívából nézzük. A média hatása miatt az eltérő közpolitikai döntések nem csak az adott korban, de az azt követőkben is megváltoztatják az események narratíváját. Az újraértelmezést és a tisztánlátást Sebők Miklós könyve a pénzügyi alrendszer elemzésén keresztül igyekszik az olvasó számára lehetővé tenni.

A narratíva megváltozásának kapcsán három témakört tárgyaltak a könyvbemutató résztvevői. Elsőként a korszak eltérő kormánypolitikáinak bal - és jobboldali megítélését tisztázták. Majd a középosztály és az elit szerepét vizsgálták a magyar kapitalizmus kialakulása óta eltelt időszakban. Ezt végül a közelmúlt politikai irányváltásának elemzése követte.

A kötet szerzője, Sebők Miklós pénzügypolitikai szemszögből három korszakra osztotta Magyarország rendszerváltás utáni történetét. Az első egységet a bankprivatizáció időszaka határozta meg, amely jól mutatja a politikai pólusok közötti narratívafüggő értelmezést. Ezzel kapcsolatban kérdéses, hogy a külföldi kizsákmányolás, illetve a pozitív tőke- és tudástranszfer közötti sávban hol található objektív nézőpont. A második szakasz, a 2002 és 2004 közötti gazdaságpolitikai fordulat megítélése szintén nem egyértelmű. A kormányzati kiadásnövekedést ellenpontozza, hogy a kormányzat a rendszerváltás igazságtalanságait igyekezett korrigálni. A 2010 utáni harmadik periódus megítélése pedig már a korrupcióval kapcsolatos aktuálpolitikai viták miatt sem egyszerű. Pogátsa Zoltán a pénzügyi alrendszertől független, a párthovatartozástól függő értelmezéssel egészítette ki az elhangzottakat: a jobboldali interpretáció a 2010 utáni eseményeket a rendszerváltás eszméihez való visszatérésként értelmezi. Ezzel szemben a baloldalon a második Orbán-kormánnyal kezdődően a nyugatosodás és a modernizáció eredményeinek folyamatos leépítését látják. Az események szintetizálását az is nehezíti, hogy a korábbi szakpolitika-alkotók a kormányváltások után gyakran elemzőként folytatták karrierjüket, és későbbi írásaikban felnagyítják a közpolitikai „volt és van” közötti kontrasztot.

Medgyessy Péter ezek után kiemelte, hogy az események megítélése elsősorban a polgári középosztály értelmezésétől függ, és a rendszerváltás után ez a társadalmi réteg Magyarországon nagyon szűk volt. Az eszméket az eltérő politikatörténeti hagyományokkal rendelkező nyugati társadalmakból kellett importálni, aminek köszönhetően kialakult az általa „kölcsönzött középosztálynak” nevezett réteg. Mint Pogátsa Zoltán kiemelte, a középosztály megteremtésének módja politikai hovatartozás függvényében nemzetközi szinten is jól meghatározott. A jobboldali kormányzatok jellemzően a már meglévő középosztályt erősítik, míg a baloldali kormányzatok célja a társadalmi mobilitás erősítése és így a középosztály kiszélesítése jóléti redisztribúció és humántőke beruházás által. Ez Magyarországon minden kormányzat számára lehetetlen feladatnak tűnt, amire bizonyíték, hogy az ezredforduló óta nincsenek statisztikák a társadalmi mobilitás mértékéről. Pogátsa szerint a mindenkori kormányzatok a demokrácia őrének szerepét a középosztály helyett inkább az elitekre és a nagytőkésekre akarták bízni.

Az új elit megteremtése azonban szintén hosszú feladatnak bizonyult. Sebők Miklós Debreczeni József Orbán Viktor című könyvére utalva hozzátette, hogy az elitcsere kérdése többször is felmerült a rendszerváltás után. Orbán szerint Antall József politikájának legnagyobb hibája éppen az volt, hogy nem vitte véghez ezt a folyamatot. Medgyessy Péter ezt egy anekdotával egészítette ki, felidézve, hogy a 2002-es kormányváltás során Orbán Viktor személyesen is saját mulasztásaként értékelte az elmaradt elitcserét: „Hibát követtem el. Többet nem fogok.” – mondta utódjának. A probléma szintén előkerült Pogátsa Zoltán visszaemlékezésében, akinek a 2002-es fideszes választási vereség után Deutsch Tamás egy alkalommal szintén az elitcsere hiányát jelölte meg a vereséghez vezető egyik okként.

Kérdés, hogy miért a 2010-es nagyarányú Fidesz győzelem után, és miért nem az első Orbán-kormány alatt zajlott le a folyamat, ha Orbán már Antallnak is felrótta ezt a hibát? Sebők szerint 1998 és 2002 között Orbán Viktor még nem döntötte el, hogy véghez viszi-e a neoliberális fordulatot. A korábbi szakértők, mint Chikán Attila vagy Járai Zsigmond csak az ezredfordulót követően kezdtek háttérbe szorulni és ekkor kapta meg miniszteri tisztségét Matolcsy György. Pogátsa felhívta a figyelmet, hogy ennek nemcsak belpolitikai okai vannak. Véleménye szerint 2010-ig még marginális szerepben voltak azok a populista politikusok, akik mintaként szolgálhattak volna. Medgyessy Péter ezen felül kiemelte, hogy Orbán Viktor sikerének két feltétele volt. Egyrészt kapott nyolc évnyi felkészülési időt a kormányzásra, ami alatt kiépült a Fidesz szellemi háttere másrészt az őszödi beszéd lehetővé tette a későbbi fölényes győzelmet a 2010-es választásokon.

A kiépülő új pénzügyi elit és a közpolitikai gondolkodás részletes elemzése megtalálható a Sebők Miklós Paradigmák fogságában: Elitek és ideológiák a magyar pénzügyi kapitalizmusban című könyvében.

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor