Simons rámutatott, hogy míg például Magyarország és Lengyelország esetében a gazdasági nacionalizmus elemeit mutató, illiberális és integrációellenes modell figyelhető meg, Csehország és Szlovákia a liberális-internacionalista irányt követve a status quo fenntartását szorgalmazza.
E kontextusban vizsgálja Simons a válságot követő időszakot Magyarországon, melyet a Fidesz 2010-es győzelmét fókuszba helyezve három fő irányból közelít meg.
A kutatás első blokkja a politikai vezetők támogatottságának forrásaira irányul. Kérdés, hogy melyek a támogatottság politikai forrásai? Mértéke magyarázható e kizárólag az anyagi érdekek oldaláról, esetleg egyéb politikai és/vagy ideológiai tényezők játszanak szerepet? E kérdéseket vizsgálva Simons a 2010-es választások kapcsán három tényezőt azonosít. Az előadó eredményei alapján az akkori fölényes Fidesz-győzelem fő okai a külföldi tőkén és az integráción alapuló liberális (demokratikus) gazdasági modellel; a korábbi szocialista-liberális kormányokkal és a “poszt-kommunista elitekkel” való politikai; valamint a gazdaságpolitikákkal és a krízis-menedzsmenttel való általános elégedetlenségben keresendők.
Erre az elégedetlenségre utal többek között a piacgazdaságra való áttérést támogatók arányának jelentős csökkenése is (1. ábra), amely 1991-hez képest 2009-re 34 százalékponttal esett vissza. Míg közvetlenül a rendszerváltás után a kutatásban résztvevők 80%-a támogatta a változásokat, 2009-re ez az arány már csak 46% volt. A térség más országaival összehasonlítva Magyarország ezzel az utolsó előtti helyre került, 2009-ben egyedül Ukrajna esetében volt alacsonyabb a piacgazdaságra való áttérést támogatók aránya (36%).
A kutatás második része a támogatottság megszerzésének (és növelésének) feltételeire és eszközeire helyezi a hangsúlyt. Kérdés, hogy milyen tényezők segítették vagy korlátozták a politikai vezetőket támogatottságuk erősítésében? A 2010-es Fidesz győzelmet vizsgálva Simons két fő tényezőt azonosít. Egyfelől a támogatóbázis körét, melyet a kutató szerint a felső és középosztály esetében a valamilyen gazdasági érdekeltséggel rendelkező konzervatív szavazók, elégedetlen volt szocialista választók, valamint kulturális-nacionalista alsó-középosztálybeliek és szegények tették ki. A kutatásból azonban kitűnik, hogy e győzelemhez a korábbi időszak politikai válsága, a megújulásra nem képes ellenzéki erők gyengesége is hozzájárult. Következtetései alapján a gazdasági válság éppen ezért a nem megfelelő költségvetési gazdálkodás és a megszorítások következtében a társadalmi csoportok közötti nehézségeket gyorsítva, valamint nem befogadó szakpolitikák kiépítése által tudott jelentősen elmélyülni.
.jpg)
Simons előadása utolsó részében a kutatás harmadik, mobilizálásra irányuló szakaszát mutatta be. Eredményei alapján a Fidesz egy esetenként ellentmondásokkal terhelt, mégis sok választót mozgósítani képes stratégiával vált a jobboldal egyedüli meghatározó erejévé. Mindezt erősítette egyfelől a polgári körök és az értelmiségi holdudvar kiépítése, másfelől pedig az állami kulcspozíciók és a gazdasági források megszerzése is.
Összességében elmondható, hogy a válságot követően a visegrádi országok közül Magyarországon ment végbe a leginkább jelentős, azonban egy teljesen be nem fejeződő változás. A gazdasági és politikai válságból fakadó kritikus időszak (amit a kapitalizmussal szembeni általános elégedetlenség növekedése előzött meg) lehetőséget nyújtott a Fidesz megerősödéséhez, melyhez később az állami és a gazdasági erőforrások megszerzése is jelentősen hozzájárult.
- ábra forrása: Pew Research Center, 2009. Two Decades After the Wall’s Fall: End of Communism Cheered But Now with More Reservations.