Szervezhető-e politikai támogatás független, önérdekkövető, tökéletlenül megfigyelt közvetítők által célba juttatott magánjavak segítségével? Ha igen, milyen ösztönzők mellett, és milyenek lesznek az elosztási döntésekre és a szavazói viselkedésre gyakorolt következmények? A kérdések vizsgálatához elméleti modellt építettek, amelynek következtetéseit magyar adatokon vizsgálták a kormánypárt, a polgármesterek és a közmunkaprogram példáján.
Azt találták, hogy több volt azokon a településeken a közmunkás, ahol a kormánypártnak nagyobb szüksége volt többletszavazatokra a 2014-es és a 2018-as parlamenti választások előtt. Megmutatták továbbá, hogy az őszi önkormányzati választások előtt a közmunkások aránya pozitívan függött attól, hogy mennyire szerepelt jól a kormánypárt az azt megelőző parlamenti választáson.
A kutatás fő eredménye az, hogy a közmunkások aránya szorosan összefügg a kormánypártra és a polgármesterekre leadott szavazatok arányával: alsó becslésük szerint két település közül ott, ahol átlagosan egy százalékponttal nagyobb volt a közmunkások aránya, ott 0.2 százalékponttal nőtt a kormánypártra, és 0.3 százalékponttal a hivatalban lévő polgármesterekre leadott szavazatok aránya.
Földrajzi szakadásos regresszióval bemutatták azt is, hogy a közmunka országos választáson nem hat a szavazói viselkedésre akkor, ha nem vonható el a településtől. Ez lényegében arra utal, hogy a szavazatok és a közmunkások száma közti pozitív kapcsolatot az esetleges elvonás veszélye okozza, és nem kizárólag a program népszerűsége a választók között.